2017-ben találkoztam először Ainurával, a Fortune Tour Iroda vezetőjével. Saját expedíciót akartam szervezni egy hétezresre. Amatőr hegymászóként, szponzorok hiányában nagyon fontos szempont volt (és van) az expedíció ára. A magyar irodák által meghirdetett utak nagyon drágák és rugalmatlanok voltak, ezért elég sok energiát fektettem a külföldi ajánlatok tanulmányozásába. Az hamar kiderült, hogy legolcsóbban Kirgizisztánban mászható hétezres. Számtalan irodával való hosszas levelezés után sikerült pontosítani és ár-értékben összehasonlíthatóvá tenni az ajánlatokat. Ebből jött ki győztesen a Fortune Tour ajánlata.
Aztán az expedíció során beigazolódott, hogy jó döntést hoztam. Az Iroda hihetetlenül pozitív, rugalmas, segítőkész és azt nyújtják, amit ígérnek… azért olyan keletiesen persze 🙂 Nem ők nyújtják a legtöbb szolgáltatást, nem az ő táboruk a legnagyobb tábor, nem is a legjobban felszerelt 🙂 , de elhelyezkedésében mind az alaptábor, mind az 1. tábor tekintetében az ő táboruk van a legjobb helyen és biztosítja azt a hátteret, ami a csúcs megmászásához alapvetően szükséges.
Hiába volt évtizedes hegymászó tapasztalatom alacsonyabb hegyekkel, 2017-ben helyismeret, hétezres expedíciós tapasztalat hiányában jó ötletnek tűnt csatlakozni egy magyar csapathoz, akik szintén a Fortune Tour-ral másztak. Legyen elegendő annyi, hogy abban az évben a sorozatosan elkövetett taktikai hibák miatt nem jutottam fel a csúcsra. Úgyhogy nagyon gondold meg, kikkel mászol. Nem mindenki olyan felkészült, tapasztalt és okos mint amilyennek láttatja magát a neten… Szóval, csak óvatosan.
2018-ban már jó taktikával, saját tempóban másztam. Nagyjából optimalizálni tudtam a felszerelésemet, tudtam mivel kell kiegészítenem az iroda szolgáltatásait (pl. tejérzékeny vagyok és nagyon finnyás 🙂 ), de az általam az időjárás-előrejelzések alapján csúcstámadásra kiválasztott időablak a pozitív előrejelzések ellenére tévedésnek bizonyult. Éjjel leesett több mint fél méter hó a hármas táborban, ami meghiúsította a csúcsmászást. Még egy csúcstámadásra pedig már nem maradt időm.
2019-ben aztán a bevált taktikát alkalmazva, tovább optimalizált felszereléssel, eltalálva egy jó időablakot sikerült megmásznom a csúcsot.
2020-ban is aktívan készültem az útra (a három év alatt annyira belémivódott ez a nyári „egy hónap” a Pamírban, ezen kívül mind fizikailag, mind szellemileg annyira feltöltött egész évre, hogy el sem tudtam képzelni, hogy nem megyek… 🙂
Az hamar kiderült, hogy az összes kinti iroda lemondta a meghirdetett utakat. Csak a Kirgiz Alpin Club tervezett augusztusra egy hegyi szemétszedő akciót az 1. táborba. Egyeztettem velük folyamatosan, de teljesen bizonytalanok voltak a pontos dátumokat illetően.
A Fortune Tour viszont a kritikus helyzet ellenére – Kirgizisztánban ekkor kezdett elszabadulni a COVID – mindent megszervezett számomra az 1. táborig úgy, hogy nem jártak a belföldi repülőjáratok, nem nyitották meg az utakat a gázlókon és a törmelék-lejtőkön, nem voltak kiépített táborok, nem voltak fix kötelek, lovas teherhordók és egyáltalán, senki a hegyen…
Gyakorlatilag egy ember kedvéért leszervezték a túrát a járványhelyzet kellős közepén, mégpedig úgy, hogy a teljes szezonjuk teljesen nullás volt, köszönhetően a pandémiás helyzetnek.
Aztán végül a leszervezett úttal, repjegy birtokában, a teljes felszerelés összeállítása után, az indulás napján hajnali egykor kaptam a légitársaságtól egy SMS-t arról, hogy a reggel induló járatomat is törlik…
Lényeg, hogy a sok elő-szervezésért kérdésemre „cserébe” az iroda a szolgáltatásaik hazai hegymászók, turisták és lovasok közti népszerűsítését kérte. Ezt gondoltam tovább és így született meg ez a honlap.