2018-ban olyan megtiszteltetésben volt részünk, hogy a hegyen maradt utolsó hegymászóként barátnőmmel együtt meghívást kaptunk Ainura nagyobbik lányának esküvőjére.
Némi hezitálás után (nem ismertük a helyi szokásokat, meg hogy mit illik, mit nem) elfogadtuk a meghívást, vásároltunk szép ruhákat az osh-i bazárban, barátnőmnek smink, parfüm, rúzs, minden és kirittyentettük magunkat. Ez olyan jól sikerült, hogy a hostel recepciósnője, aki eddig csak topis hegymászóként látott minket (főleg engem), ránk nézve csak annyit mondott: „Na igen, így kellene kinézni…!” 🙂
Nagyon jól tettük, hogy elmentünk, ugyanis hihetetlen élményben volt részünk. Nagyon izgalmas volt ilyen módon részt venni egy igazán autentikus eseményen, ahol még minket is megszólítottak, mi is mondhattunk pár jókívánságot az ifjú párnak és az örömszülőknek (én mondjuk ezt magyarul tettem meg :-), a teljes násznép előtt, ami körülbelül 300 főből állt. Az élményért ezúton is köszönettel tartozunk Ainurának és családjának.